Címlap

Hamarosan itt a negyedik!

Kicsit késve, de annál nagyobb lelkesedéssel mutatjuk be a negyedik számunkat, melyben egy új képregényt olvashattok!

Az olvasóink humoros  témákat szeretnének olvasni (lásd kérdőív), ezért választásunk Simon Lehel Zoltán A kóbor herceg legendája című paródiájára esett, melyre a  felnagyított meseelemek, a kifordított helyzetek és a valóság ritka igaz pillanataiból merített szatirikus ábrázolás jellemző. Szabó András rajzai pedig bővítik a poénok tárházát, sajátos, szabóandrási rajzokkal, melyek nagyon találnak ehhez a műfajhoz, a régi MAD és Kretén magazinok lapjait idézik, annak aki tudja, hogy miről van szó…

Természetesen folytatódik Bereg és Anzel története is: Bereget mélységesen megrázza a fantomatikus világ, Anzel pedig kézbe veszi az ügyet és ő rázza meg a fantomatikus világot.

Ha kíváncsi vagy a lapunkra, kérünk, látogass el a rendelés oldalra.

 

 Simon Lehel Zoltán 1987-ben született Szatmárnémetiben, kémia szakot végzett Kolozsváron, jelenleg szülővárosában él.
Gyerekkorától nagy sci-fi-fogyasztó, nemcsak befogadja, hanem elemzi és ki is értékeli a jó sci-fit. Kihívásnak érzi, hogy valami újat találjon ki, de főképp élvezi az alkotás folyamatát. Egy ideje nem ír aktívan, az egyetemi évei alatt viszont komoly sci-fi-blogot vezetett (slzscifi.blogspot.ro), versenyeken mérettette meg magát, fórumokon, irodalmi páholyokban vett részt.
Saját írásait a ponyva kategóriába sorolja, meglátása szerint ez jobban eljut az olvasókhoz, továbbá kapukat nyit a tudomány és az irodalom felé. Hogy fejlődjék, szándékosan kilépett a komfortzónájából, és megpróbálkozott a rádiójátékkal (ilyen írás A kóbor herceg legendája is), az Alkony és telihold című fantasy novelláját bemutatták a Civil Rádióban. A képregényes terület ismeretlen számára, most kezdődik a felfedezése: nem kell követnünk a Marvel vagy DC képregények stílusát, a cél, hogy saját stílust teremtsünk, nekünk kell szólnia – mondja Lehel.

A fényképet Józsa János készítette.

 

Szabó András 1980-ban született Marosvásárhelyen, Kolozsváron végezte el a művészeti egyetemet, és jelenleg is ott él családjával. Kiállítóművész és szabadúszó grafikus, az érzékeny, részletgazdag rajz a sajátja.
Régi rajongója a képregényeknek, első élményére máig is emlékszik: egy alkalommal a magyarországi nagybátyja húzott elő az eső áztatta kabátja alól valamit – egy Bobo lap volt az. Később a Pókember lett a kedvence, a szegény, de intelligens, nagyon dolgos és végtelenül lelkiismeretes fiú karaktere, aki álruhában kozmikus erők ellen harcol, ugyanakkor a hétköznapokban lakbérproblémákkal küszködik, teljesen lenyűgözte. A fiával közösen nap mint nap olvasnak Asterixet és Pókembert, a fia is nagy rajongó, büszkén mesélte barátainak, hogy az apukája képregényt rajzol.

A fényképeket Váczi Roland készítette.

 

András kiskorában a földön guggolva rajzolt, és világokat teremtett, ez a tevékenység adrenalinnal telítettebb volt számára, mint a vidámpark, mert a rajzpapír is elég veszélyt és misztériumot kínál. Kezdetben minden képregényfigurája Arnoldra hasonlított, még Jézus is a kereszten – mondja ő. Az egyetem után kialakított egy saját technikát, a nagyon lassú, munkaigényes, műanyag lapba való karcolást, a képregényrajzolással pedig visszatért a laza, kicsapongó kreativitáshoz.

 


Médiapartnereink:

                           

A második lapszámunk borítójának megrajzolása:

 

A Fantomatika trailere:

 

A Székely Koktél receptje:

 

Az ELTE-n is olvassák a Fantomatikát!

 

Benne vagyunk a Galaktikában!

 

És a Szépirodalmi Figyelőben!

 

 

 

Hozzászólások lezárva